Rozsdamentes acél kovácsok forró működési tulajdonságai
A rozsdamentes acél kovácsokat széles körben használják a honvédelmi iparban, a vegyiparban, a kőolajiparban és az energiaiparban, és sok termék nemcsak korrózióállóságot, hanem nagy szilárdságot is igényel. Ezért a legtöbb rozsdamentes acél kovácsot kovácsolás után használják. A szénacélhoz képest a rozsdamentes acél a következő jellemzőkkel rendelkezik: alacsony hővezető képesség, szűk kovácsolási hőmérsékleti tartomány, erős túlmelegedési érzékenység, magas ellenállás magas hőmérsékleten, alacsony plaszticitás, ami sok nehézséget okoz a kovácsolás gyártásában, és a rozsdamentes acél különféle kovácsolási folyamatai szintén különböznek. Az alábbiakban ismertetjük a gyakran használt rozsdamentes acél típusait és a kovácsolási folyamat jellemzőit.
(1) A martenzites rozsdamentes acél kovácsolási eljárási jellemzői a következők
1) A martenzites rozsdamentes acél (20013, 40013, 14crl7ni2 stb.) Szerkezete az izomorfizmusról az izomerizmusra változik fűtés és hűtés során. Az ilyen acél esetében nincs külön követelmény az utolsó tűz alakváltozására.
2) Kovácsolás és hevítés során kerülni kell a δ ferrit képződését martenzites rozsdamentes acélban, mert a δ ferrit megjelenése miatt a kovácsolás megreped, ezért el kell kerülni a fém túl gyors fűtési sebessége által okozott túlmelegedést. A kovácsdarabok felszíni dekarburálása túlzott ferritképződést okoz, ezért a felület dekarburálását minimálisra kell csökkenteni.
3) A martensites rozsdamentes acél kovácsolás után könnyen feltörhető. Ennek oka, hogy a kovácsolás után a levegő lehűlése során martenzit és karbid szerkezet jelenik meg, ami nagy belső igénybevételt eredményez. Ezért kovácsolás után lassan kell hűteni. Általában homokozóban vagy salakban, kb. 200 ° C-on, lassan kell hűteni.







